Gyász

Belső sírás, a szomorúság elöntött mindent.
A világban már senki és semmi nem volt stabil, minden képlékeny, mozgékony volt, minden lebegett.
Minden összegyűlt, megsűrűsödött és kicsiny gombóccá vált - ő maga volt a gombóc. Semmi mást nem érzett, csak sötétséget.

Nehéz volt nyelni, nehéz volt levegőt venni.

Ezt hívják gyásznak.

Nem lehet hozzászólni.
Csak az üresség van és a folyton görbülő terek.
Az idő ellényegtelenedik, legkevésbé sem számít tényezőnek.

Az izomláz bekebelez. Nem tudni, mitől van, de minden rész zsibong, fáj.
Kegyetlen állapot ez.

Szerettem voltam sírni.

Nem ment.

Csak hányingert éreztem az emlékezés gondolatától. Nem múlt, de nem történt semmi.

A nyálkás, képlékeny valamit csak egyszer lehet lenyelni.