Ha bizonyos munkát választasz magadnak, meg kell tanulnod nem kérdezni. Meg kell tanulnod hallgatni is, meg kell tanulnod magányosnak lenni. Elővigyázatosnak, láthatatlannak.
Mindezt én is megtanultam.
Egy idő után mindenki megtanulja.
Ha nem, belehal.
Néha meg kell válnunk dolgoktól.
Szomorúan, s bizton tudván, hogy többé nem találunk ilyen aranyat. Mindig, mikor valakitől meg kell válnia az embernek, úgy hiszem kicsit belehal az elvesztésbe.
Elveszítheted az életedet, az emlékezetedet, a barátaidat, a családodat, minden szerettedet.
Mindezt egyetlen röpke pillanat alatt.
A bőrük kifehéredik, s a vér ilyenkor sokkalta rikítóbb rajta, mint általában. Szorongatod a kezüket, hátha visszatér beléjük az élet, de érzed, hogy egyre hidegebb, felállsz s hagyod, hogy kihulljon a kezeid közül a múltad egy nagyon szeretett darabja.
A halál része az életnek.
Ettől függetlenül nem mindegy, hogyan távoznak szeretteid.
Ha bizonyos munkát választasz, szembe kell nézned a következményekkel. Tisztáznod kell, mit veszíthetsz, mit nyerhetsz. Tudnod kell, hogy mi lesz a vége. Vagy legalábbis, hogy mi lehet a vége.
Tudnod kell - vagy belehalsz.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése