Éreztem a vér szagát.
Talán erre riadtam fel.
Álmomban mindenütt vér volt, túl valóságosan is ott volt, ragacsosan a kezem bőrén, fémes illatával az orromban, kegyetlenül táncolva az idegeimen, visszaűzve az álomképzeteket tudatalattim mélyére, és felriasztva engem a valóságba.
A mellkasom perzselt.
Ahogy megérintettem, a pólómon keresztül éreztem a heget, a nagy X alakú heget a tenyerem alatt.
Hirtelen a köldököm mintha féregfészek lett volna, mozgó, nyálkás lények lelőhelyévé válva bizsergett a bőröm, lassan könnyezni kezdtem, és váratlan légszomjamban kapkodni kezdtem a levegőt.
Úgy tört fel belőlem, mint gejzír a föld mélyéből, s csak záporozott, zuhogott alá, megállíthatatlanul ömlött, mintha kifogyhatatlan lenne.
Idejét nem tudom, mikor sírtam utoljára.
Egyáltalán: sírtam e valaha is.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése