Álomegerek

Nem tudok aludni.

Ócska rugós ágy, hangja mint az egér-motozás, a betolakodóktól pedig irtózom. A villanyt le s föl oltom, megszűnik a hang, majd újra megindul a sötétben, de a forrás nincs meg, hiába keresem, és ez irtózatos. Nem találok módot zaj csapásra, pedig csak az adhatna nyugtot, elfedni a mocorgást, mely valójában csupán az agyamban létezik.
Az este borgőzös párája már elhagyott, feszült, éber figyelem vette át a helyét, abban a röpke fél órában, mely mély alvásra serkentett nem nyomott el az álom, dolgozott a kissé kótyagos agy, s amit talált, nem élvezte.
Röpke pillanatok a tökéletes alvásra, lehetőség, mely elszaladt, a tisztulás pedig mocskos érzés, gyűlölt, nem keresett.

Nem tudok aludni.